5 év

A Facebook emlékeztetett arra, hogy 5 éve tartottam az első szülésfelkészítőt.

Kíváncsiságból és hálából fellapoztam az archívumot.

5 év alatt tíz felkészítőt tartottam Kolozsváron, tizenkettőt Marosvásárhelyen, hármat Csíkszeredában, és egyet Brassóban. Összesen 99 (épp 99! 5 év után jöhet a 100. :) ) várandós anyuka vett részt ezeken a felkészítőkön és számos apuka. A legtöbb első gyerekét várta, de volt olyan is köztük, aki harmadikat vagy (és) a negyediket. Sőt olyan is volt már, nem is egy, aki részt vett a felkészítőn első, majd második gyerekét várva is. A 99 család között volt egy román-amerikai pár is, akinek angolul tartottam a felkészítőt. 5 év sok idő! 

Ami leginkább hálássá tesz, így visszatekintve, az az, hogy mindez két saját várandósság és újszülöttes, szoptatós időszak mellett zajlott, sőt közben még át is költöztünk Kolozsvárról Marosvásárhelyre. Amióta elkezdtem ebben az elhívásban "dolgozni", még sosem volt ez a fő "munkaköröm". Sokszor éreztem azt, hogy túl sok, számtalanszor feltettem a kérdést, hogy miért csinálom. De annak a megtapasztalása, hogy mit jelent azt tenni, ami szívem-lelkem megmozgatja, megtapasztalni azt, hogy bár egy hosszú nap végén még néhány órát a felkészítésre szánva feltöltődve és nem "lefáradva" megyek haza, az Isten biztatása és kitartásra sarkallása, illetve a sok pozitív visszajelzés vitt tovább. 3 napig kitartottam amellett, hogy ennyi volt, majd, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, és több időm lesz rá, majd akkor csinálom tovább. Aztán egy hét múlva már az újabb felkészítőt tervezgettem magamban. Hogy hogyan teszem még jobbá, milyen kellékek tennék izgalmasabbá, szemléletesebbé, hogyan tudnám még jobban a tiszteletet és megbecsülést közvetíteni a babát váró párok fele, és persze, rengeteget agyalva azon, hogy a mondandómat hogyan tálaljam, hogy az a bátorításról, szentségről és szépségről szóljon, tartalmazva a száraz információkat, tényeket, új kutatási eredményeket és irányelveket.

Mentem tovább. Egyik felkészítő a másik után. Gyűltek a kitanulmányozott szakkönyvek a polcomon. Alakult, csiszolódott a felkészítő. Isten bátorított, vezetett, és egyre inkább megmutatta, hogy fontos neki az, amit teszek. Egyre népesebbek lettek a felkészítők, én meg egyre jobban megszerettem, amit csinálok. 

Most pedig új mérföldkőhöz közeledek. Májustól újra a "munka" mezejére kell lépnem, mert lejár a gyereknevelési szabadság. Ezúttal viszont a hivatásomat választom "munkámnak". Kíváncsian várom, hogy merre vezet az Isten, milyen meglepetéseket és ajándékokat tartogat számomra. Nem lesz könnyű a hattagú család és az otthonoktatás mellett, de ha Isten hív és sarkall, én kész vagyok megharcolni a jó harcot, és lefutni a pályát, amit elém állít.